A kezdetek

Elmesélek nektek valami nagyon bizalmasat.

Ha belegondolunk tulajdonképpen nagyon szerencsés leányzó vagyok. Most múltam 22. Amit eddig kitaláltam, megálmodtam, akartam, szerettem volna, az jobbára, többé kevésbé össze is jött. Főleg a nagyobb dolgok. Voltak dolgok melyekért keményen küzdöttem, voltak amik csak úgy az ölembe hulltak, de mindig hittem benne, hogy amit nagyon szeretnék, az egyszer valóra is fog válni.

Egész kicsi korom óta rajzolgatok, már hamar kiderült, hogy van hozzá tehetségem. Hobbimmá vált, gyakoroltam, az életem része lett, mára már azonban a megélhetésem...

Most valószínűleg biztos kikerekedett szemmel meredsz a monitor elé. Igen, a rajzolásból is meg lehet élni, egy bizonyos alternatív módon. 

Általános iskolából ballagva döntést kellett hoznom, és nem a rajzos utat választottam, ugyanis akkoriban még úgy gondoltam, hogy nem tehetem meg, hogy ekkora kockázatot hozzak, és munkanélküli csóró művészpalántaként üljek otthon. Ezért egy reálos irányban tanultam tovább. Végig búslakodtam az öt évet, mert sem a közeget, sem a tárgyakat nem éreztem magaménak. Akkor eldöntöttem, hogy mindig a szívemre hallgatok. Ezután visszatértem az eredeti vonalhoz és jelentkeztem egy grafikus képzésre. Tavaly nyáron végeztem. Tavaly nyáron munkát találtam. Ma tervezőgrafikus vagyok, immáron fél éve. :)

Tanulság:

Hallgass mindig a szívedre, hozz érzelmi alapú döntéseket nagyobb dolgokban, és ha kapizsgálod a számodra kijelölt utat, lehetőleg ne térj le róla!

A társadalom, tanáraim, ismerőseim nyomására, illetve saját magam bebiztosítására (még akkor sem hittem, hogy sikerülhet elhelyezkedni a grafikai témában) a tervező suli mellett jelentkeztem egy főiskolai levelező képzésre is. Ez ma már szinte fikarcnyit sem érdekel, de mivel hiszem és tapasztaltam, hogy minden döntésemnek oka van, ezért tudom, hogy be kell fejeznem. Mindemellett szeretném bebizonyítani magamnak és azoknak, akik fontosak nekem, hogy képes vagyok megszerezni a diplomámat. Tehát az aktuális kitűzött céljaim egyike: a DIPLOMA